Stercorius Rex és az LWF történelme
Az egész úgy kezdődött, hogy hatalmas bulit rendeztek a Pokolban, minden gonosz ott volt, aki számít. Volt minden, étel, ital, vad zene. Maga az Ördög Atyánk is szépen felöntött a garatra, alig állt meg a patás lábán. "Nincs ronda nő, csak kevés pia!"-tartja a mondás, hát az Ördög megpillantotta a Pokol legrusnyább takarítónőjét, akit mindenki átpasszolt volna inkább a Mennybe. Nem akarta mindenki előtt meghágni, mert kiröhögték volna. Gondolta, eltámolyog a legközelebbi gravitációs illemhelyig, és ott "kiveri a fejéből" a bűnös gondolatokat. Meg is tette, majd elégedetten távozott, megivott még pár hektoliter piát, majd elterült.
Még azon az éjszakán kibontakozott egy élet a Sátáni Pottyantóson, Ördög Atyánk magvai keveredtek a bódé alatt hömpölygő barna masszával, bélsár, vér és hányás elegyével, és a teremtmény antropomorfizálódva (emberszerű alakot öltve) mászott ki az üdülészeti guggoldából.
Ő lett a híres Stercorius Rex.
Néhány napig bolyongott a Pokol kiégett földjén, de túl melegnek érezte a klímát, hiszen azt szerette, ahol a bélszelek fújnak, valamint társakat sem sikerült találnia. Bemutatott a politikusoknak, felrugdalta a diszkósokat, még a nagy Georgius Polczonzaro dictus-szal is összekapott valamin. Hiába, két dudás nem fér meg egy ülőkén!
A Pokol vezetősége úgy döntött, Stercorius túl gonosz, hogy velük éljen, ezért elküldték egy, a Pokolnál rosszabb helyre, a Földre, ott biztosan befogadják, hiszen ott a médiából évek óta a bélsár folyik.